Szerintem volna mit beszélni róla
Példának okáéert......
A kicsi csajszi az este kapott egy C-vitaminos dobozt játszani, persze üresen, és mit csinált, mit nem, a kupakjából előszerelt valami golyócskákat (én úgy gondolom szilikon golyók, mert azt szoktak nedvszivásra használni a csomagolásoknál, nem tudom a gyógyszereknél is azt használják-e) és ügyesen gondolta megeszi őket, úgyis biztos éheztetve érezte magát, hisz azelött egy órája evett csak
Na....szerintem időben észrevettük és kiszedtem a szájából amit tudtam, a többit meg kimostam a csapnál, de biztosan, hogy egy keveset lenyelt. Nem tudtam mitévő legyek, nem akartam hánytatni szegényt, mert úgy itéltük meg, hogy nem volt ideje megenni, mert azelött egy perce még a bátyámat szórakoztatta valamivel.
Na, mindegy, este mikor lefektettem őket, azért kezdtem egy kicsit berezelni, nehogy valami baj legyen belőle és gondoltam megérdeklődőm a gyergyói sűrgősségin telefonon hogy bevigyem-e vagy nem veszélyes a dolog.
Hát ne tudjátok meg, hogy nem sikerült senki sem felvilágositson. Én még ennyire felháborodva nem voltam, mint az este az egészségügyre, na jó azéert voltam vagy 2-szer amikor a csajokkal kórházban voltam
Isten ments mennyi pénzéhes és nemtörődöm személyzet van abban a kórházban. Viszont tisztelet a kivétel, ugyebár, mert azért volt néhány nagyon rendes és kedves nővér is!
Szóval, miután a Romtelecom kapcsolt két számot, amelyikből egyik műkődésképtelen volt, a másikat pedig nem vették fel, felhivtam a 112-t, ott nagyon rendesek voltak és kapcsolták a csiki mentőszolgálatot, ahol orvos nem volt ugyebár és minek is hivjanak, a lényeg, hogy nem tudtak hozzászólni a témához és adtak egy gyergyói
ügyeletes mentőszámot (mobilt) ahol egy az álmok világából kiráncigált női hang válaszolt és azt mondta ő nincs mit csináljon vigyük be a kórházba, megkértem adja meg a sűrgősségi számát akkor, hogy egyszer kérdezzem meg vigyük-e vagy sem és erre kikapcsolta.
Ezzel végetért a nagy felvilágositás.
Na most, mit szóltok van-e mit beszélni az egészségügyről?!