2 az 1-ben

Itt megoszthatjuk egymassal az erzeseinket, mikor tudjuk hogy bennunk 2 sziv dobog

Van itt meg valaki, vagy egyelore egyeduli tagja vagyok e klubnak?
Mi most mar jol erezzuk magunkat, vege a hanyingeres idoszaknak,(habar nalam az sem volt nagyon nehez, ha reggel az elso dolgom az eves volt akkor jol telt a nap, csak az autozast nem birtam.)
Most egyelore a lab-izom-gorcsok kinoznak ejszaka, tud valaki valami kezelest erre?
Amugy meg nem nagyon latszik meg a pocakom, igy nem zavar a mozgasban, egyelore...

Damara kerdezted volt hogy tudjuk-e a nemet... meg nem, a mult honapban voltam atvilagitason, de olyan pozicioban volt hogy nem engedte megnezni.

Hát nagyon úgy néz ki , hogy egyelőre egyedül képviseled az állapotos anyukák klubját, de sebaj, attól még mi is benézhetünk közbe-közbe hozzád, mert hát mi is átestünk már egyszer-kétszer ezen az állapoton és talán tudunk egy két kérdésedre választ adni.
A lábgörcsök engem is jó ideig kinoztak, de nem igazán ajánlott a nőgyógyászom semmit rá, talán csak annyit hogy fogyasszak minél több tejterméket.

A hányingerről jobb ha nem is beszélek, nekem nagyon nehéz időszak volt mindkét lányommal az első félidő, rengeteget hánytam, főleg Dórikával. Kórházban is voltam mert úgy kb 12 hetes korunkra 4 kg-ot fogytam, semmi nem állt meg bennem. Aztán miután egy kicsit rendbeszedtek, egy jó pár perfúzióval, már egy kicsit jobban kezdtem érezni magam, de amig a félidőt nem hagytam el, addig végig rosszul voltam.

Félidő után pedig már jöttek az éjszakai nemalvások, ó.....jobb ha nem is gondolok vissza

Nem mondom, az érzés, hogy még egy sziv dobog bennem, leirhatatlan boldogsággal töltött el és minden percét élveztem, amikor nem hánytam vagy nem aludtam, persze , de valahogy annyira nehéz volt nekem a terhesség, hogy még egy gyereknek nem szivesen indulnék neki. Pedig a párom eléggé szeretne még egy kisfiút is a lányok mellé.

Hogy érzed magad Mse?
Megszüntek azok a kellemetlen lábgörcseid?
Eddig már biztosan látszik a pocakod, a kis Gabika mit szól hozzá?
Most látom, hogy nagyon kicsi lesz köztük a korkülömbség. Hogyan fogod birni egyedül a két picivel? Ezen gondolkodtál már?

Koszi, a helyzethez kepest nagyon is jol vagyok... a labbgorcsok el-el tunnek, es ujra jelenkeznek..igy voltam vele az elso terhessegnel is, de akkor mintha meg gyakoribbak lettek volna, vagy en kezdek hozzaszokni..a pocakom az kezd latszani,de meg nem nagyon, jol tudom meg palastolni megfelelo oltozattel
Hat igen, nem is akarok egyelore arra gondolni hogy hogy lesz...majd meglatjuk, azzal nyugtatom magam hogy a pici, hatha nem hasonlit majd a noverere, mert Gabyka nagyon nyugos kisbaba volt... es szerencsere a paromra mindig szamithatok, Gabykahoz is o kelt fel ejszaka ha gorcs miatt sirt, vagy fogbuvaskor...es ami meg remenyt ad hogy a kislanyom egyre jobbacska, egyre tobbet jatszik egyedul, es rajong a babakert...es szukseg eseten itt az anyosom is akire szamithatok, csak en nem nagyon szeretem igenyelni a segitseget.

MSe hát belegondoltam, biztosan nehéz lesz, de ha van segitséged akkor talán könnyebb lesz, nekem anyukám volt itt egy hónapot, hát az nagyon jó volt. Én szülés utáni depreszióban szenvedtem 3 hónapig, még most is vissza- vissza tér, igy nem igen gondolunk tesóra egyenlőre, főleg a férjem, őt nagyon megviselték az első hónapok... egy bőgő baba(hasfájós volt nagyon), mellette egy bőgő anya...

A lábgörcsökre én magnéziumot szedtem, meg Ca-t, ha el nem felejtettem...

Szerintem mindenkit megvisel többé-kevésbé a szülés utáni depresszió, csak nagyon kevesen ismerik be És van aki hamar túlteszi magát rajta, van aki kevésbé képes megbirkózni vele. Én legalább is igy gondlolom.

A segitséggel kapcsolatban.
Nekem is anyum segitett rengeteget, főleg az elsővel, de akkor ott is laktunk még náluk, mert a házunkat még készitgettük, amikor Hanna megérkezett. Hát higyétek el, vissza-vissza sirom azt az időt...

Amikor Dóri meglett, akkor 6 hétig lejárt minden áldott nap és nagyon jó volt. Nem is annyira a segitség szempontjából örvendtem én, hanem hogy nem kellett egyedül lennem a két kis csajszival egész nap.

Gondolhatjátok,hogy nem lehetett könnyű egy 2 éves és egy újszülött babával egyedül itthon. Még most sem könnyű, pedig azóta eltelt majdnem 2 év

Én nagyon örvendek minden kis segitségnek amit kapok még a mai napig is a szüleimtől, mert igazából most jöttem rá, miután 2 gyereket szültem, hogy a legőszintébb segitséget és támogatást csak tőlük kaphatod meg és igazából csak rájuk lehet számitani 100%-osan. Na, de ehhez be kellett nőjön a fejem lágya, hogy erre rájöjjek.

Nalam is itt volt az anyukam vagy masfel honapig szules utan...es jol fogott, nekem csak a kisbabaval kellett foglalkoznom, a tobbit o mind megcsinalta a hazban...a depresszio szerintem is mindenkinel jelentkezik, csak az intenzitasa kulonbozik. Nalam foleg abban nyilvanult meg hogy senkit sem turtem magam mellett a paromon kivul, valosaggal zavartak a latogatot, segiteni akarok.. sot meg az se tetszett ha anyukam sokat foglalkozott a babaval, mert arra gondoltam hogy mikor elmegy sirni fog utanna... nehezen ismertem be hogy feltekeny voltam a sajat edesanyamra... az anyos meg mintha folytogatott volna a jelenletevel, pedig szegeny csak az unokajat akarta csodalni.

Hát igen, az anyósoknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy időnként a jelenlétükkel megfolytsanak.

Rég nem jártál errefele Mse.
Hogy érzed magad? Na és a baba? Megmutatta már magáat vagy még mindig nem tudni kisfiú lesz-e vagy kislány?

Nem voltam ellenorzesen, egesz jol erzem magam, es talan ezert is nem tartottam fontosnak idot szakitani ra, tudod en bejarok Temesvarra az orvoshoz es az sak kozel 100 Km. A baba is remelem hogy jol van, mert eleg gyakran rugdalozik. Majd ha megtudom hogy mi a neme, tudatlak.....

Nincs egy kicsit messze?

De igen, messze van, de miutan volt egy kellemetlen tapasztalatom az itteni korhazba, mivel szakemberhianyvan, ha az egeszsegunkrol van szo megeri az a 100 km-t megtenni.

Kellemetlen tapasztalat? Az aztán mindenkinek van bőven. Sajnálom, hogy neked is fűzödnek ilyen emlékeid a kórházakhoz.
Hogy mi mindenen mentünk mi is keresztül meg néhány ismerősöm is, hát az borzalmas.
Na de csak reménykedhetünk, hátha juvul valamikor a helyzeet.

Hogy érzed magad Mse?
Most hogy még tanfolyamra is jársz?! Vagy jól esik kikapcsolódni egy kicsit?
A kiscsajra ki vigyáz, amig te tanulsz?
Ja és mikor mész már ultrahangra? Szeretném én is tudni, hogy kisfiút vagy kislányt hordasz a szived alatt!

december 9-ere programaltattam magam a nogyogyaszhoz, akkor lesz a tanfolyamzaro-vizsga is ami szinten Temesvaron, igy megsporlok egy utat. A kislanyomra anyosom vigyaz, eleg jol egyeznek.. En nagyon jol erzem magam, ha nem rugdosna a baba, talan el is felejthetnem hogy ott van a szivem alatt mivel nem okoz egyaltalan kellemetlenseget, es a mozgasban sem zavar meg..

Na vegre eljutottam az orvoshoz is. orulok hogy nem szolt semmit mivel mar 4 honapja nem voltam ellenorzesen, es a harmas tesztet sem csinaltattam meg, ahogy o tanacsolta. De azt mondta hogy ha jol erzem magam, akkor semmi gond. Ugy nez ki hogy ismet kislanyunk lesz, de en csak orulok, mert krizis leven, nem kell uj ruhacskakat vasaroljak :p , es fiu nevet amugy sem talaltunk meg ami mindkettonknek tetszene.

Maskepp a baba eleg nagynak tunik mar, amikor megnezte 4D-vel eppen tatva volt a szaja.

nagyon orulok Mse h minden rendben és gratulalok, lesz kinek udvaroljon Akosom

Nem tudom gratuláltam-e már Mse a kislányodhoz?
Majd a harmadik fiú lesz

Koszonom lanyok. Damara, nem tudom hogy lesz-e harmadik, azt mar jol meggondolom

Hát ha lesz is, azt ajánlom várjál pár évet elötte.

Hogy van a kis pocaklakód Mse?

Hat a mozgasarol itelve, jol megvan, csak mar alig fer a boromben...dehat meg egy honapig ki kell birja ott...

Nahát, már ennyire közeledik az idő?
Na és várod már , hogy túllegyél rajta? Most hogy tudod mivel jár a szülés nem félsz egy icipicit?
Bevallom én az első szülésnél egyáltalán nem féltem, mert nem tudtam mitől kell féljek, mondták mások, viszont a másodiknál már nem voltam annyira nyugis. Azért izgattam magam elég jól , hogy hogy lesz, mint lesz. De szerencsémre a második szülés sokkal gyorsabban ment és hamar túl voltunk rajta.
Úgyhogy végülis fölöslegesen izgattam magam.

Te jó ég már csak egy ho és még egy kis csöppség, én néha vágyom arra, h terhes legyek megint...majd ha Ákos jobban alszik...