Kötődő nevelés

Már többször hallottam ezt a kifelyezést a gyereknevelés terén. Viszont hogy konkrétan mit is értenek ez alatt a fogalom alatt még nem igazán vagyok tisztában vele.

Lilla, láttam emlitetted a Szoptatásnál is ezt a témát. Ha gondolod, hogy van időd és kedved, megoszthatnál néhány gondolatot ezzel kapcsolatosan.

Én amit tudok a kötődő nevelésről hogy alapelve, hogy a kisbaba és a növekvő kisgyerek érzelmi szükségletei éppolyan fontosak, mint a testiek. A testkontaktusra, hordozásra, szeretgetésre irányuló igényt éppolyan fontos kielégíteni, mint megetetni a babát, ha éhes, fölöltöztetni, ha fázik.
Én Ranschburg Jenő könyvében találtam erre egy nagyon rövid, de velős megfogalmazást, most nem tudom kikeresni, de a lényeg az hogy ha nem válaszolsz a kisgyerek sirására azzal h felveszed megszeretgeted akkor éppen akkora bűnt követsz el mintha, nem adnál enni neki ha éhes... Amúgy szintén a könyvben nem ezzel kapcs, talaáltam egy szép gondolatot: h a kisgyermek a sirásával azt kéri hogy oda menj hozzá, a nevetésével pedig kéri h maradj- ez nagyon tetszett.
De szerintem Lilla sokkal több mindent tud majd irni erről...- úgyh én is nagyon várom h irjál Lilla

Djulia, nagyon szepen megfogalmaztad a kotodo nevelest diohejban.

Az egesz elmelet onnan indult ki, h par evtizeddel ezelott egy amerikai no egy expedicio kereten belul eljutott az Amazonas oserdeibe es alkalma volt tobb idot a jekana indianokkal tolteni. Csodalkozva latta, hogy "elmaradott" eletviteluk ellenere sokkal boldogabbak mint civilizalt vilagunk emberei. Ennek magyarazatat a csecsemokkel valo banasmodban latta, idovel konyvet is irt a tapasztalatairol es az elmeleterol:
http://www.libri.hu/konyv/az-elveszett-boldogsag-nyomaban.html
Itt lehet par gondolatot olvasni a konyvbol es a konyv kapcsan:
http://hungary.indymedia.org/node/5494
http://hungary.indymedia.org/node/5492
http://jand.info/2010/02/az-elveszett-boldogsag-nyomaban/

Idovel az elmelete egre joban terjedt, egy aerikai gyerkgyogyasz felkapta es szeles korben kezdte terjeszteni:
http://askdrsears.com/
Tobb konyvet is irt ez az orvos gyerkneveles temaban, en csak az elsot olvastam, de sok dolgot helyretett benem az egyuttalvassal kapcsolatban.
http://bookline.ro/product/home!execute.action?id=44525&type=22&_v=Dr_Sears_William_Ejszakai_gondoskodas

Vegul ajanlom egy magyar zoologus honlapjat a kotodesrol, nagyon erdekes e szivhezszolo informaciok talahatok rajta :
http://www.kotodes.hu/
A Nok Lapjaban is publikalt ez a kutato, egyik cikkje itt olvashato:
http://anyakozelben.blogspot.com/2009/10/egy-erdekes-ujsagcikk.html

Majdnem elfejetettem a legujabb kiadvanyt, erdekes stilusban szedi ossze a legfontosabb elemeit a kotodo nevelesnek egy magyar szarmazasu Svedorszagban elo orvos anyuka:
http://bookline.ro/product/home!execute.action?id=87286&type=22&_v=Buki_Andrea_dr_Olelj_at_A_kotodo_nevelesrol_mindenkinek

Remelem, erdekes olvasnivaloval szolgaltam, ennel jobban en nem tudnam megfogalmazni, ezert adtam egy rakas linket.

Ha valakit érdekel nekem megvan Dr William Sears : Éjszakai gondoskodás és néhány Raschbrug könyv szivesen kölcsönadom, elküldöm postán v valami. Azonkivül Tracy Hogg könyve (az nem az én világom) és Chopra Malinka 100 igéret gyermekemnek, folyamatosan bővül a könyvtár.

Köszönjük a felvilágositást.
Én valahogy azt a következtetést sikerült levonjam az egészből, hogy ha ösztöneidre hallgatsz, akkor a kapcsolat is a gyerek és közted sokkal szorosabb lesz, mintha mindenféle nevelési elv és különböző jóakarók tanácsaira hallgatnál.
Én ezt magamnál is tapasztaltam. Egészen különbözik a kapcsolatom a két lányommal, és ha lehetne újrakezdeném az anyaságot az első perctől kezdve.
Mig az elsőt nem altattam, hanem esténként egyedül kellett elaludnia (kb 6 hónapos korától) ami egy darabig sikerült is, de aztán szerencsére kikövetelte magának az altatást, na a lényeg, hogy másokra hallgatva próbáltam a gyerekemet nevelni, hogy ne tudják a fejemhez vágni, hogy "fel van kaptatva, el van kényeztetve", stb, ;s a végén csodálkoztam, hogy mennyire nem tudom kezelni a saját gyerekemet, hogy nem hallgat rám meg ilyenek.
A másodiknál már egyáltalán nem érdekelt a világ szája és úgy neveltem, akkor vettem fel, akkor tettem le, amikor a gyereknek erre szüksége volt, és a kapcsolatunk is teljesen más.
Szóval, az úgymond jóakaratú tanácsokat félretéve és ösztöneidre hallgatva, meg a gyerekre koncentrálva sokkal bensőségesebb kapcsolatot tudsz kialakitani a gyerekeddel. Mert azt hogy a te gyerekednek mire van szüksége és mikor, azt csak te, az anyja tudhatod a legjobban. Gondolok itt az érzelmi szüksélgleteire inkább, mint a fizikaira.

Damara szivemből beszéltél, nálunk is ez volt, ráadásul ha utána akartam olvasni soha nem a megfelelő irodalomhoz nyúltam, szerencsére időben észbe kaptam, beszereztem egy nagyon klassz hordozókendőt és egy mei tai-t azóta nagy az összhang manóval, sokkal jobban alszik nappal, ha nyűgös csak kötöm magamra és indulunk, mosogatunk, főzünk, mosunk, éjszaka ha kel összecuccolunk és az érdekes, hogy olyankor én is sokkal jobban pihenek...szal a legfontosabb h mindenki hallgasson az ösztöneire, abban sosem fog csalódni...

Koszonom az ajanlott irodalmat. Nagyon tetszett.En anelkul hogy olvastam volna a jekana indianokrol, vagy a kotodo nevelesrol, sok ottan leirt modszert alkalmaztam, az osztoneimre hallgatva vagy mivel a helyzet rakenyszeritett. Ugyanis a kislanyom eleg siros baba volt, barmennyire is nem akartam felkapatni, de ha sendet akartam a hazban akkor cipelnem kellett a kenguruzsebben mikozben a hazimunkakat vegeztem. Ugy kb 7 honapos koraig meg az apjanal sem ult 5 percnel tobbet, nagyszulokrol vagy idegenekrol nem is beszelve.
Aztan ahogy maszni kezdett majt kesobb totyogni megvaltozott minden. Ekkor is mindig magammal vittem mindenhova, de mar szepen eljatszott mellettem egyedul es ha elesett nagyon ritkan segitettem neki felallni, nem tudom hogyan de megtanult vigyazni a fejere, hogy ne usse meg eses kozben...igy most egyre tobbet hagy dolgozni, es egyaltalan nem nyafog ha elesik. Felall es megyen tovabb. Termeszetesen hogy most is kikeri naponta a figyelmet, estenkent jatszanunk kell vele, maskepp megmutatja hogy meg megvan az eles hangja

Orvendek, hogy tetszett amit elolvasasra erdemesnek kuldtem. Nagyon ugyes vagy hogy mindenfele haterinformacio nelkul is ezt csinaltad.
Nekem nagyon megkonnyitette a dolgom, hogy ratalaltam egy olyan osszefuggo es logikus rendszerre, elmeletre, pszichologiai iranyzatra, ami megmagyarazza nekem is (es az akadekoskodoknak is) hogy amit erzek es ami szerint cselekszem a gyermekem neveleseben az jo, kivanatos es hosszutavon is mukodik.
Par honapos volt a kislanyom (2-3 kozott) mikor elesben szembesltem azzal, hogy o es a hazimunka elvegzese inkompatibilisek. Ha letettem sirt, ezt hallgatni nem tudtam, a haz uszott en meg egy idegzsaba voltam. Aztan ratalaltam a hordozokendore, ezuton meg a kotodo nevelesre es lassan a dolgok kisimultak: a hazimunka el volt vegezve, a gyerek nem sirt egyedul a kisagyban, nekem meg "tudomanyosan" meg lett magyarazva amit addig is ereztem, hogy nem jo es MIERT nem jo sirni hagyni a gyereket.
Nekem onbizalmat adott amit igy osszeszedtem es esetenkent olyasmikre is felhivta a figyelmem, ami meg a jovo zeneje, de jo elkerulni, mert sokan mar beleestek ebbe vagy abba a hibaba.

Ha meg talaltok erdekes cikkeket, ami a kototdo nevelessel harmonizal, szivesen elolvasnam en is, vagy beszelgethetunk a masik vegletrol is, egy "gyanus" cikk olvasasa soran mivel nem ertunk egyet.

Kuldok meg par linket mas nyelven is, hatha erdekel... ezeket mar nem olvastam mind, csak talloztam beloluk:
http://attachmentparenting.ro/cms/front_content.php?idcat=3&idart=2&lang=1
http://www.attachmentparenting.org/
http://www.naturalchild.org/ (kicsit "szines" az oldal, de azert meg jok a cikkek)

Ákos gyerekorvosa (váltottunk), azt mondta h azért nem kúszik 5 hósan, mert folyton "cipelem", ezáltal akadályozom a mozgásfejlődését... nem tudom mit gondolt, talán h soha nem teszem le? - néha kapok megjegyzéseket, amiket nem tudok hova tenni

Hát már meg ne haragudjon, de nem minden gyermek egyforma. Az én gyermekeim között is óriási fejlődési különbségek voltak és vannak most is.
Leirom a megfelelő topikban, amint lesz 2 percem

Julia, ha valaki cipelte a gyereket, akkor en kozejuk tartozom...es megis a kislanyom eleg hamar megtanult kuszni, maszni, majd menni. Egy unokatestverem 2 honappal elottem szult, (igaz 7 honapra,)de az o fiacskaja sokkal jobb baba volt mint a mi kislanyunk, orakat eluldogelt egyedul az agyon, vagy fekudt az agyaban jatszadozva, ot tenylek keveset cipeltek, es megis sokkal kesobb tanult meg kuszni, majd egy eves kora utan kezdett csak maszni, de most is inkabb kuszik...lepegetni csak az agy mellett probalkozik. Ez is azt mutatja hogy minden gyermeknek megvan egy sajatos fejlodesi ritmusa, amit a konyvek irnak az nagyon altalanos, es nem a cipelestol fugg hogy hogyan mozog a gyerek.
Es ne feledd hogy azok a gyerekek akik tobbet vannak a szulok kozeleben, nagyobb onbizalommal rendelkeznek, ezt mutatjak a statisztikak is (penteken mondta egy pszihologus a tanfolyamon)

Hát igen ezért sem mentünk vissza hozzá, én tökéletesen megvagyok elégedve a fejlődésével és a "cipelésnek" köszönhetem h teljesen egymásra hangolódtunk, olyan kis bújós Ákos, azt hittem h csökkenni fog ez, de egyre inkább fokozódik és én ezt úgy imádom...

Sokszor annyira elcsodalkozom, mennyire torz kepe van egyeseknek a valosagrol. Pl: ne hordozd a babad, mert nem fog maszni/ulni/jarni/stb (tetszes szerint majdnem barmivel behelyettesitheto).

Miert nem tudunk ugy fordulni a babak fele, h bizunk bennuk: mikor eljon az ideje, megtanul maszni, stb. (leszokik a cicirol, pelenkarol, egyuttalvasrol s egyebekol....). Bizzunk abban, h a fejlodesi stadiumokat eleri anelkul, h megtanitanank ot erre vagy arra. Mikor annyira erett az idegrendszere, izmai, stb, akkor mar a kivancsisag nagyobb lesz benne a biztonsag utani vagyal s elindul felfedezni a vilagot: kezd kuszni/mazni az erdekes jatek utan, idovel felall mert ugy jobban latja a kornyezo vilagot, stb....
Ervenyes mindez egy egeszseges csecsemore, s meg a betegek kozul is nagyon sokra. Jo resen lenni, h ne hagyja ki a maszas stadiumat, de ne legyunk ennyire merevek!

Ebben is csodalatos a termeszet: a babak megtanulnak maguktol maszni/felulni, stb, nem kell argus szemekkel a nyomukban lenni, inkabb uljunk le mellejuk a szonyegre s elvezzuk, ahogy igyekszenek. Segitsunk neki, mikor kell, mikor megfeneklettek.

Milyen kar, h sok elsogyerekes anyaban egy rakas stresszet okoznak ezek az elvarasok... Volt nekem is reszem benne.

Hát az biztos, hogy jót nem tesznek az ilyen megjegyzések. Most igy utólag én is tudom, de akkor jobb lett volna kicsit utánanézni más forrásokból is.

Irtam már, hogy teljesen másképp neveltem a két lányomat és látszik is. Jó, természetüknél fogva is különböznek ugyebár.

Mesélte nekem a férjemnek egy rokona, hogy a fia 2 évesen még nem akart leszokni a pelusról és ezért nagyon el volt keseredve. Egy alkalommal utaztak a vonaton és ott elbeszélték a kabinban az új ismerősökkel. Volt velük egy fülkében egy kolozsvári professzor is , aki egyszer csak megszólalt, hogy:
-Ön látott már olyan egyetemista fiút, aki 18 évesen pelussal a hónya alatt ment volna egyetemrre?!

Hát gondolom ő is azt próbálta magyarázni, hogy mindennek megvan az ideje és ami késik nem múlik, fölösleges a dolgokat siettetni.

Nagyon erdekes cikkeket olvastam itt, egyuttalvasrol foleg, milyen a biztonsagos egyuttalvas, de van szo arrol miert nem jo sirni hagyni a gyereket, testkontaktus fontossaga, bolcsohalal, tv/szamitogep hatasa a kisgyerekre, stb:
http://egyuttalvas.blogspot.com/

Ugy kb 2 hete a kislanyom mellem szokott. Addig a kisagyban aludt, ami a mi agyunk vegeben van, a fejemnel, igy gyakran fogtuk ejszaka egymas kezet. De ugy latszik ez nem volt eleg. Apuci atkoltozott a kanapera, es azota jobban alszunk ejszaka. Ha fel is ebred, es nem jon alom a szemere, odabujik hozzam, esetleg mondikal, de nem sir. es ennek nagyon orulok. Lehet ha nem olvasom az itt leirtakat, akkor visszaeroltettem volna az agyaba, de most mar megvaltoztattam a velemenyem, es ugy gondolom hogy mikor eljon az ideje, majd visszakerezik o.

Es meg egy erdekesseg, amit szinten a lanyommal tapasztaltam. Meszeltem mar hogy nagyon anyas volt, nem akart menni meg a nagyszulokhoz sem, es en nem is eroltettem. Mindenki megszolt hogy azert olyan mert magamhoz neveltem, de en csak probaltam tiszteletben tartani a baba akaratat is. Most mar miutan betoltotte az 1 evet, szivesen eljatszik a nagyival is, esha ki kell menjek a hazbol rovidebb idore, megmagyarazom neki hogy nemsokara visszajovok, es o egyedul is eljatszik a hazban, es eddig meg sohasem talaltam sirva (de ez a tavollet max. 5 percig tart.) Es most hogy tanfolyamra jartam, a nagyival hagytam, de sohasem valtunk el sirva, sot meg integetett is amikor elmentem, mert szerintem o mar tudja hogy anya ugyis hazajon.

Ez ahogy te csinálod tökéletes, mármint az elválás. Csak egy példát mondok miért. Amikor az unokaöcsém kicsi volt az anyukája általában meg kellett szökjön tőle, mert mindig nagyon sirt vagy épp azért sirt mert megszökött tőle.... Én ezt akkor nem tartottam jó dolognak, most sem , ezért aztán mikor Hannám akkora lett, hogy rábizhattam valakire, mindig elmondtam neki, hogy elmegyek, de visszajövök és addig legyen jó kislány. És nem volt baj nálunk az elválással és ugyanigy Dórával sem.

Ha pedig sir is mikor elmész, én szerintem jobb ha azért sir, mint hogy egyik percről a másikra eltűnj, mert azzal még rosszabbat csinálnál. Igy tudja, hogy nem tűnsz el a kis életéből csak elmész egy kis időre és jösz vissza.

Nagyon ügyes, ha egyedül is bent tudod hagyni a házban. Én Hannát nem tudtam, mikor kisebb volt, mert mindig az ablakban, az asztal , az etető vagy a szekrény tetején találtam Most már kacagom, de akkor szivbajt kaptam ijedtemben mikor megláttam.
Most kettőjüket bent tudom hagyni pár percre, de többre nem, mert egy-kettő összevesznek valamin és akkor kezdődik a banzáj.

Az alvásról annyit, hogy Hanna nagyon szigoruan a helyén kellett aludjon, ebből nem tértem ki csak ha beteg volt. Mióta Dóri megvan, hát kész kabaré nálunk az alvás. Egy jó darabig mindenki a helyén aludt, aztán be be kérezkedtek a nagyágyba, és úgy beszoktak, hogy Dórinak a kiságyát ki kellett tegyük a szobából mert egyáltalán nem tudom már beletenni. Hanna szerencsére visszaszokott a helyére mióta napiba jár, de Dóri velünk alszik.

Mostanig elitéltem azt aki egy ágyban aludt a gyerekkel, de most már másképp látom a dolgokat. Lehet , hogy ez igy nem jó, de nincs mit csináljak. Fél év múlva remélem elkészül mindenkinek a hálója az emeleten és akkor majd remélem sikerül elválnunk.

nem tudom hogy hova is irjam, de Ákost 4 napja én nem tudom letenni, ezt szó szerint értsétek, csak pelenkázni és cicizni, max 5 percre a játszószőnyegére, és annyi, másképp keserves sirásba kezd, nem tudom ti jártatok már igy?, remélem átmeneti, eddig is sokat kérezkedett fel, de azért eljátszott..., most hordozom a kicsi fencijét egész nap, ezért is nem tudok jönni, folyton kint vagyunk az udvaron, ha már vinni kell akkor legalább a friss levegőn legyen...

Ja és akartam még irni az együtt
alvással kapcsolatban , h W. Sears könyvében olvastam, hogy a legfontosabb bababútor az extra méretű franciaágy

Sajnalom, Djulia, tudom en is mit jelent hogy nem tudod letenni. Mi akkor voltunk ugy amikor hazamentunk a szuleimhez a nyaron...en a kornyezetvaltozasra fogtam, es kb ugy egy hetig tartott. miutan hazajottunk, minden rendben volt ujra, el-el jatszott egyedul is.

Djulia írta:Ja és akartam még irni az együtt
alvással kapcsolatban , h W. Sears könyvében olvastam, hogy a legfontosabb bababútor az extra méretű franciaágy

Ez tetszik. Nagyon igaza van!!!

Mi a kotodo nevelest alkalmazva oda jutottunk hogy mindket lanyom csak velem alszik el... sokszor mind a negyen egy agyban toltjuk az ejszakat, pedig mar nagyon szeretnem ha nem kotodnenek ennyire hozzam:)) tudjatok a mondast, a jobol is megart a sok

Nagyon jól tudjuk!
Mi is úgy vagyunk vele, hogy mire egyik a helyire kerül, addig a másik érkezik meg. Egyik éjjel mi is négyen aludtunk, mert baleset volt a házunk elött és a lányok féltek, ezért megengedtük, hogy mind a ketten ott aludjanak velünk. De én azt nem nevezném alvásnak!
Azért szerencsére vannak éjszakák mikor mindketten reggelig alusznak a helyükön.