Otthonszülés

Termeszetesen korhazban szultem, nem hinnem h lenne merszem bevallalni egy otthonszulest, de azert vagyom a haboritatlansagra. Nincs rossz elmenyem a szulesemrol, akkori szememmel kimondottan emberseges tapasztalat volt, most is ezt gondolom rola, nagyon halas vagyok a kornyezetemnek (orvos, baba, aszisztensnok: nagyon sokat megtettek, h ne a protokoll targyanak erezzem magam). Azota sokat olvastam az otthonszules temajaban, az orvosi egyetem altal belemoltott gondolkozas alakult mas iranyba, mondhatnam nyilt.

A magyarorszagi felhaborito intezkedesek kapcsan sokat olvastam a temaban a napokban, most inkabb egy itthoni cikket kuldok.


http://www.mamepentrumame.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=61

http://www.mamepentrumame.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=55%3Arevista-unica-home-delivery-ana-maita&catid=35%3Anasterea&Itemid=54&showall=1

Hosszu lenne elmeselnem hogy jutottam el onnan, h az otthonszules felelotlenseg odaig, h szeretnem ha lenne merszem bevallalni (de nincs).

Engem eredetileg sokkoltak az olyan kepek, mint a fenti cikkben (lattam ennek meredekebbet is). Minden no, aki ilyesmit bevallal (otthonszules) arrol szamol be, h hihetetlenul megerosito tapasztalaban van resze: "ha ezt meg tudom tenni, akkor semmi sem lehetetlen". S itt az "ez" szo arra vonatkozik altalaban, h bevatkozas nelkul, a kompetencia feladasa nelkul szulni. (nem arrol, h bemegyek a korhazba, oszt majd kiveszik a gyereket belolem: megoldjak helyettem)

Ertsetek jol, amit irtam, mert ez a tema meglehetosen kenyes!

Én is nagyon szerettem volna itthon szülni, de sajnos nem jött össze. Az első alkalommal otthon vajúdtam egészen addig amig 15 percesek nem lettek a fájások, na de akkor már inkább mentem magamtól, mivel nem tudtam, hogy csak másnap reggel 9-kor fogok szülni. Pedig ha tudtam volna még maradtam volna otthon. csak hát első gyerek, nem tudod mivel jár.

A másodiknál pedig már túlhordásban voltam és be voltam már rendelve rég a kórházba , de nem akartam bent csücsükélni és várni a csodát. Az elsőt is túlhordtam, csak mivel épp Húsvéti Ünnepek voltak, hát nem fektettek még be, másnapra voltam csak berendelve a kórházba.
Na és amikor mentem a másodikkal szülni, akkor már reggel a felvételnél 15 perces fájásaim voltak.

na, oda akartam kijutni, hogy ha nem lettem volna túlhordásban a másodikkal is , akkor valószinű, hogy otthon vajúdtam volna egész az utolsó percig. Az otthonszülés nagyon kecsegtetett, de mivel nálunk ilyensmire még nem volt példa, sem lehetőség, hát ez van, kórházban szülünk.

Én sokat olvastam a bababarát szülésekről és őszintén az talán közelebb állna hozzám, de nálunk még arra sincs lehetőség.

Igy mindkét gyerekemet kinyomták belőlem és miután megmutatták elvittek tőlem, nem tettek se a mellemre, se a karjaimba nem vehettem. Talán ezért választanák a nők szivesebben az otthonszülést, mert mindettől megfosztanak a kórházban.
És persze a férjemet sem engedték be.

Hat igen....
Ahogy irod Damara.... megmutattak es elvittek...
En is igy jartam...
Mert hogy az a szokas (PROTOKOL), h a gyerekek a szuletesuk utan oxigensatorba kerulnek....Meg 9es Apgarral is.
Hol volt az oxigensator amikor meg a barlangban eltunk???
Mennyivel konnyebb lett volna sokminden az elso honapok soran ha megkapjuk azt az elso 2 orat egyutt, h a hormonok a helyere tegyenek mindent....
Kovetkezo gyereket nem engedem h elvigyek ha minden rendben megy. A gyerek az enyem es nem a korhaz tulajdona, aki enged engem a gyerekkel lenni, ha "jokislany vagyok".
Erre mondta Culcer drno (bukaresti egyik ujszulottosztaly fonoke) h nekunk, a mamaknak kell "harcolnunk" a gyerekeinkert.

Nekem is ez a nagy keresztem, sokszor eszembe jut h élete első óráit egy szappantartóban töltötte , nélkülem, egyedül, jön hogy falra másszak...

Még sosem gondolkodtam el az otthonszülésen, csak amióta irtad a bejegyzést Lilla, ha az "ha ezt megtudom tenni"-re gondolok borsózik a hátam, valóban a legnagyobb kihivás egy nő életében.

Én nem merném bevállalni, még ha teljesen egészséges lennék akkor sem...talán egy esetben, ha tudnám előre h a babával minden rendben lesz, de akkor már nem ugyanakkora a kihivás...
Nekem nagyon gyorsan ment a szülés, mire a kórházba értem már tolófájásaim voltak,teljes tágulással, igy otthon vajúdtam, jobban mondva az autóban, de onnan toltak is a műtőbe ,
...és sajnos arra nem gondoltam h altatás lesz, teljesen biztos vagyok, h a depresszió is azért lett úrrá rajtam mert amikor magamhoz tértem, az volt az első gondolatom, h Ákos egyedül van,még csak magamhoz sem öleltem, na akkor ezt hittem megőrülök, azt kivántam bárcsak az úton megszültem volna.
...És ez azóta is csak kicsit lett könnyebb...

Nekem is faj, h egyedul volt.... De Julia, gondold meg: o nem tudja, mit veszitett, csak Te tudod mit veszitettetek. S mivel Te vagy a felnott, a szulo, ezen elobb utobb tul fogsz tudni lepni, meglatod. A gyerekedert. Mert neki szuksege van az edesanyja egesz szemelyere, egesz szeretetere.
S meg valami: a gyerekek lelke nagy... Gyogyulasra kepes. S ebben latom a kotodo neveles nagy csodajat: az elso pillanatok hianyat a sok testkontaktus potolja reszben.

Meg valami: erdekes dolokat ir ez a no a blogjaban (az o tortenete: Kanadaban szult- otthonszulesnek indult, majd csaszar lett belole, mert megrepedt burokkal sok ora vajudas utanleallt a folyamat, lealltak a fajasok)

http://felicitasz.blog.hu/2010/01/15/poszttraumas_stressz_szindroma_szules_utan
http://felicitasz.blog.hu/2010/03/17/szulesi_trauma_es_felepules_1
http://felicitasz.blog.hu/2010/03/23/szulesi_trauma_es_felepules_2
http://felicitasz.blog.hu/2010/10/06/csodalatos_csaszarmetszes

Szules utan az volt a hatarozott erzesem, h egy korrekt szuleselmenyben volt reszem: nem volt megalazo, surgeto, agressziv. Tiszteletben tartottak. Az orvosom igazan korrekt volt, jobbat nem is kivanhattam volna. Sajnos az o kezet sok minden kototte, eltekintett sok butasagtol igy is.
Utana sokat olvastam meg a temaban s rajottem, h lehett volna meg jobb is: oxitocin nelkul, gatmetszes nelkul, borotvalas nelkul, nem agyon kinyomni a gyereket, stb.... Azt h a kicsit elvittek tolem, mar nem a nogyogyaszon, szulesznon mulott: ez mar akkor is fajt, de nem gondoltam, h ekkora hatasa van az elkovetkezo honapokra.
Ezen "revelacionak" a birtokaban igyekeztem megorizni azt az erzest, amit szules utan ereztem: emberseges volt a banasmod, tiszteletben tartottak.

Mostani tudasomat meg probalom olyan iranyba kanalizalni, h a kovetkezo jobb legyen: most mar tudom, mit szeretnek kerni, ha szerencses leszek es olyan helyzetbe kerulok, h kereseim lehessenek (persze errol en is tehetek, h tajekozodjak es valasszak korulmenyt abbol ami van)
Tovabbra is szeretnem ha minel tovabb otthon lehetnek a vajudas alatt, de korhazban fogok szulni.

Sajnalom, DJulia, h felkavartam benned az erzeseket. Nem volt szandekomban. Remelem viszont, h minden felkavarodast egy ujabb egyensulyi helyzet kovet, egy ujabb megnyugvas, ezuttal kicsit kozelebb a boldosaghoz.
@};- (ez egy szal virag)

Nincs gond , sőt kellett ez nekem, egyrészt eddig még nem mondtam igy ki illetve irtam le, másrészt az önsajnálatnak is véget kell előbb - utóbb vetni...

És köszönöm a virágot, az illata is nagyon finom, máris boldog vagyok... hálás smiley

en is szivesen bevalalnek egy otthonszulest, ha volna legalabb egy hozzam kozelallo szemely aki tamogatna ebben, de a paromtol ilyet kerni sem merek, hiszen mindjart rosszul van ha vert lat.....

Sziasztok! Szerintem egy szülés véghezvitele elég kockázatos még kórházban is, semmi esetre sem tenném ki ilyen veszélynek a születendő gyerekemet csak azért, hogy meghittebb környezetben szüljek. Sokan azzal érvelnek, hogy szabad akaratuk van dönteni ebben a kérdésben. Erről csak annyit, hogy Dr. Berkő Péter könyvében olvastam a következőket: "Olyan ez, mintha építészmérnökökkel, ill. közlekedési szakemberekkel szemben azt bizonygatnák, hogy vályogból is lehet biztonságos felhőkarcolót építeni, vagy, hogy a KRESZ-re sincs szükség, mert feleslegesen korlátozza az emberi szabadságjogokat."
Forrás: Szülészeti Zárójelentés

Vannak olyan szakemberek, sot egesz tarsadalmak is (holland, de pl kanadai rendszer is ad eselyt valasztani, amerikai is, nemet is), amelyek latjak a masik oldal (haboritatlanul szulni akarok) erveiben is a letjogosultsagot.
S nem mas, mint Marsden Wagner mondja a kovetkezoket (Egeszsegugyi Vilagszervezet nok es gyerekek egeszsegevel foglalkozo szervezetenek volt igazgatoja) http://www.natural-pregnancy-mentor.com/marsden-wagner.html


"Nagyon ortodox orvosi, tudományos és perinatális képzésben részesültem, aztán kutattam, praktizáltam, majd a WHO munkatársaként Koppenhágába kerültem, ahol találkoztam egy dán bábával, aki megkérdezett, hogy részt vettem-e valaha a praxisom alatt egy otthonszülésnél. Mondtam, hogy nem. A legtöbb orvos Magyarországon, Németországban, az USA-ban vagy bárhol máshol, soha nem látott otthonszülést. Ez a bába, egy nagyon bölcs asszony volt – „sage femme“ – azt mondta nekem, hogy el kell mennem és látnom kell egy otthonszülést. Ő mindent elrendezett, így lehetőségem nyílt elmenni a szülésre.

Ez az esemény a reveláció erejével hatott rám, megváltoztatta az életemet. Láttam egy asszonyt, aki haladt előre a vajúdás folyamatában, majd eljutott abba a stádiumba, amit mi második fázisnak nevezünk, és ez a nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“

Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat."
innen az idezet: http://www.tudatosszules.hu/olvasnivalok/marsden-wagner-beszed.htm

S mikor a nok ratalalnak erre a sajat belso erzesukre a szulesuk alatt, azzal az erzessel maradnak, hogy ha ezt meg tudtam csinalni, akkor nincs szamomra lehetetelen ezen a vilagon. MEGELIK a szulesuket s nem tulelik. S utolag a szulesukhoz mint erot ado elmenyhez fordulnak vissza eletuk fordulopontjaiban.

De ehhez kell az a lelki beallitodas is, hogy ez nem valyogbol biztonsagos felhokarcolo epitese cimu helyzet, hanem igenis van annyi bizalmam onmagamban, hogy komplikaciomentes terhesseg utan, orvosi ellenjavallatok hianyaban IGENIS EN MEG TUDOM EZT A GYEREKET EGYEDUL (beavatkozas nelkul, de szaksegitseggel) SZULNI.

S errol szol az is, hogy mindenki ott szuljon, ahol biztonsagban erzi magat...
Aki a korhazban erzi jol magat, az ott, aki meg mashol, annak jo lenne ha megadatna a valasztas lehetosege. S meg a folyamat kozbeni "meggondoltam magam" lehetosege is.
Nincs "jo szulesre" recept. Ugyanolyan korulmenyek egyeseknek traumat jelentenek, masoknak biztonsagot. Tiszteljuk s elvezzuk s csodaljuk a valtozatossagot!

Szerintem egy egeszseges terhesseg, es jo babafekves eseten, a szules folyamata sem jar nagyobb kockazattal, mint egy seta a gyermekemmel az utszelen...barmikor barmi tortenhet, allandoan figyelnem kell arra hogy mi is tortenik velunk, korulottunk. A szules egy termeszetes folyamat, es a termeszet segiti onmagat. Es most mi olyan otthonszulesrol beszelunk, ahol szukseg eseten mindjart orvost lehet hivni, vagy ami idealis lenne, orvosi fegyulelet mellett torteni otthonszulesrol. Haladva a korral, lehetnek egeszseges magas szintu elvarasaink, miert is ne.

az utobbi iras az Angela hozzaszolaranak valasz-reakciojakent szuletett, most lattam, hogy kozben lilla is irt meg.
De ezennel szeretnem kifejezni az ohajom, hogy szeretmen olvasni irasaitokat mas topikokban is, szerintem lenne mondanivalotok, ami minannyiunk hasznara valna, gyertek lanyok...

http://babybooz.com/hirek/kik-es-miert-szulnek-otthon
erdekes hogy a tarsadalom ertelmisegi osztalya az aki ezt a modszert tartja elonyosebbnek napjainkban

Ez szerintem azért van, mert ennek a ,,rétegnek,, úgymond jobban körvonalazódik a tudatában az , hogy az embernek lehetnek elvárásai a gyógyászattal szemben is. Mert régebb ugyebár azért lássuk be nem igy működtek a dolgok. de a világ fejlődik és az emberek is egyre több mindenben felvilágosultabbakká válnak és már nem megy az, hogy beadunk egy inekciót és a páciens azt sem tudja mit kapott vagy mire. Emlékszem én is állandóan kérdeztem , amikor kórházban voltam vagy voltunk a csajokkal, de biza itt még mindig nem nézték jó szemmel. És még sok mindent mesélhetnék, hogy minek nézik egyes egészségügyi dolgozók a betegeket, csak nem szeretnék senkit lejáratni!
Azért az jó dolog, hogy már az orvosok között is kerül néhány, aki nem egy bárányra néz a juhnyájból, mikor veled szóba áll, hanem egy értelmes emberi lényre. És reméljük, hogy ez a jövőben csak sokasodni fog!