Hogyan segíti a hordozás a babák egészséges fejlődését?
Egy kisbabás anyuka a nap szinte minden percében tapasztalhatja, hogy a hordozás milyen nagy segítség a hétköznapokban. A hordozásnak vannak azonban rövid távon kevésbé látványos, vagy kevésbé feltűnő, a mélyben húzódó hatásai is: nagy mértékben hozzájárul ugyanis a babák egészséges testi-lelki
fejlődéséhez.
A hordozás pszichológiai előnyei: biztonságos indulás az életbe
A kisbabák életük első pár hónapjában intenzíven igénylik a
testközelséget. Amennyiben ezt megkapják, kialakul bennük az (ős)bizalom a gondozójuk, ill. végeredményben az egész világ iránt. Bíznak abban, hogy igényeik kielégíthetők és ha valamire szükségük van, azt megkaphatják és meg is kapják. Bíznak gondozójukban, tudják, hogy ha szükségük van biztos
támaszra, vigaszra, odabújásra, azt mindig megkapják, amikor és ahogyan ők igénylik. Ezen tapasztalatok nyomán alakul ki a biztonságos kötődési minta, melynek legfőbb jellemzője, hogy a gyermek anyja jelenlétében érzi biztonságban magát, ilyenkor szabadon elindul felfedezni a világot; idegen helyen anyja távollétében sír, idegen személy nem tudja megnyugtatni (ezt
klinikai teszthelyzetekben vizsgálták). Teljesen normális tehát, ha a kicsi babák „nagyon anyásak”. Pedig ezt sokan negatívumként szokták emlegetni, mint olyan magatartási jellemzőt, mely esetleges túlzott elkényeztetésre vagy önállótlanságra utal.
Gyakran szokták kérdezni, hogy a hordozással nem lehet-e túlságosan elkényeztetni egy kisbabát, nem nől-e túlságosan az édesanyjához. A mai társadalom egyik abszolút mércéje az önállóság. Ezt hirdeti és díjazza szinte minden területen. Ezt az önállóságot várja el a babáktól is. De az anyaság és a „babaság” nem erről szól, hanem a biztonságról, a kötődésről.
Evolucionálisan is ez a „norma”, hisz pl az ősemberek idején elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kis gyermeket magára hagyjanak. Az
egyenlő lett volna a biztos halállal.
Egy igény, ha kielégül, elcsitul. Nemde ugyanígy vagyunk ezzel mi is? Ha kíváncsiak vagyunk valamire, addig nem hagy nyugodni minket a gondolat, míg meg nem tudjuk vagy meg nem kapjuk azt, amire vágyunk. Aztán, hogy megkaptuk, már nem ég bennünk tovább a vágy. Ugyanígy vannak ezzel a kisgyerekek is: ha megkapják az intenzív testközelséget életük első szakaszában, túllépnek ezen, és nem keresik később túlkompenzálva azt, ami
kimaradt az életükből. A hordozott babák nagyon nyitottak, barátságosak, hamar önállóak lesznek, kezdeményezőek, szívesen fedezik fel a világot.
A (biztonságos) kötődési minta kihat felnőtt korunkra is: meghatározza egészésőbbi életünket, társas kapcsolatainkat, érvényesülésünket a társadalomban, párkapcsolatainkat, gyermekeinkkel való kapcsolatunkat. A biztonságosan kötődő gyermekek kiegyensúlyozottabb felnőttekké válhatnak.
A kötődés, testközelség és biztonságérzet nemcsak nappalra, éjszakára is szól: egy kisbabának éjjel ugyanúgy szüksége van anyja és édesapja közelségére, mint nappal. A WHO ajánlása szerint ajánlott a kisbabával együtt (de legalábbis nagyon közel, egy szobában) aludni a baba hat hónapos koráig.
Még valami: az intenzív testközelség egyik legkézenfekvőbb, legegyszerűbb és praktikus módja a hordozás. De a babahordozás nem a kizárólagos lehetőség a testközelség biztosítására. Vannak ugyanis olyan szülők, akik bármilyen okból (többnyire gerinc vagy más ortopédiai betegség miatt) nem hordozhatják
gyermeküket. Ők is meg tudják találni azonban a módját annak, hogy megteremtsék a biztonságos kötődés lehetőségét gyermekük számára.
A hordozás ortopédiai előnyei
Ha megfelelő hordozóeszközben és megfelelő pozícióban van a baba, akkor a feje, háta, gerince épp annyira van megtámasztva, amennyire arra fejlődési szakaszában szüksége van.
Csípőfejlődés:
Az újszülöttek csípővápája még fejletlen, ezért esetükben nagyon fontos a csípő- és lábtartás, hogy a combcsontnak a csípőcsontra gyakorolt nyomása a helyes csípőfejlődést segíthesse. A babák csípőfejlődését az ún.terpesz-guggoló tartás (más néven „békás lábtartás”) segíti legjobban,amelyet a jó hordozóeszköz, ill. a megfelelő pozícióban való hordozásbiztosít.
A helyes eszközben való anatómiailag helyes hordozás tehát segíti a baba csípő fejlődését, ill. korrigálhatóak a csípőproblémák (a csípő kötöttsége és a csípőficam is!). Terpeszpelenkára sincs szükség.
Gerincfejlődés:
A kisbabák gerince a mozgásfejlődés során fokozatosan alakul és fejlődik. A hordozásnál arra kell figyelni, hogy a hordozóeszköz szorosan simuljon a baba hátához, megfelelően megtámasztva ezzel a gerincét. Nem megfelelő az a
hordozóeszköz amelyben pl. a babaháta„összecsuklik”.
Idegrendszeri fejlődés
A babák idegrendszere, az idegpályák kapcsolódásai, a szinapszisok mind az őt érő hatások nyomán alakulnak ki. Az idegrendszer fejlődésének alapja az egyensúlyszerv, melynek legfőbb ingere a mozgás. A mozgás tehát - kiegészítve az érintéssel, testkontatussal - a csecsemő idegrendszeri
fejlődésének kiinduló pontja. Hordozás közben mindkét kulcsingert folyamatosan megkapja a baba.
Bizonyára számodra is ismerős az az ajánlás, hogy a babáknak ingergazdag környezetre van szükségük. Ez így igaz. Sokan azonban azt gondolják, az ingergazdag környezet a színes-figurás tapéta a gyerekszobában, a sok színes játék a baba körül, a zenélő forgó a figurákkal az ágya fölött. Az igazság
azonban az, hogy a babák számára a legfőbb ingerek: a mozgás, testérzés, látás, hallás, tapintás, szaglás. Mindezeket az ingereket egy hordozott baba folyamatosan kapja, pl. mikor édesanyja hátán nézelődik, amikor anyukája éppen főz :-)
Összességében tehát a hordozás mind testileg, mind lelkileg óriásitöbbletet ad a kisbabáknak – és persze a szülőknek is.
Kezdőlap
, na jó azért azt is strapáljuk rendesen...
...
